" Nem cserélném el az életemet semmire..." - A MODERN NŐ vendége, Horváth Csinszka válogatott ritmikus gimnasztikázó

Amikor az álom valósággá válik …..

Minden kisgyermeknek van egy álma… A kisfiúk katonák, tűzoltók,rendőrök szeretnének lenni leginkább. A kislányok legtöbbje balerinaként látná magát viszont legszívesebben. Az álmok között nem ritkán szerepelnek ,hogy sportolóként váltsák valósággá álmaikat a gyermekek. De vajon milyen út vezet az álmok megvalósításáig? Erről beszélgetünk Horváth Csinszka , az MTK és a Magyar Kéziszer Válogatott ritmikus gimnasztikázójával.

-Hogyan és hány éves korodban ismerkedtél meg a ritmikus gimnasztikával?

- Eleinte szertornáztam és 6 éves koromban kezdtem el Ritmikus Gimnasztikázni,az általános iskolában az akkori SZAC-ban.2004-ben igazoltam át az MTK-ba. Edzőim: Deutsch-Lazsányi Erika,Lauber Zsófia, Gelle Noémi.Rengeteget tanultam tőlük és nekik köszönhető, hogy még mindig rg-zek .Úgy érzem néha, hogy ez a sportág teljesen rabságba ejt, mert ha elkezded, nem tudod befejezni, én igy vagyok ezzel,szinte ez az életem…

-Hány éves korodban kezdtél el versenyezni? Hogyan emlékszel vissza az első versenyedre ?

-A versenyzést 8 évesen kezdtem el „ B” kategóriában, amit meg nyertem így jó élmények maradtak meg bennem, 2004-ben kezdtem el „A” kategóriában versenyezni, sokszor nyertem magyar bajnokságot ,de a legemlékezetesebb versenyeim közé tartozik :a Japánban megrendezett Egyesületi Világ Kupa valamint Világ Bajnokság. Mind a két versenyt nagyon élveztem. Japán nagyon tetszett, teljesen más világ ,amikor lehettet jártuk az utcákat és csodáltuk a nagyvárosi forgatagot.A verseny is szuper volt. A Világ Bajnokság pedig azért volt csodálatos mert mindig is az volt a az álmom, hogy kijussak egy VB-re és most sikerült csapatban,nagyon élveztem sokat tanulhattam a versenyen,hogyan edz a többi nemzet,láthattam belülről a verseny hangulatát,hogy hogyan működik ez a „világ” .Remélem még lesz alkalmamam rá,hogy újra részt vehessek egy ilyen nagyszabású versenyeken. Ez az élmény az ami motivál, szeretnék még több tapasztalatot szerezni és még jobban bele látni ebbe a ritmikusgimnasztika világába,hogy későbbiekben amikor már nem versenyzem,át adhassam az utánpótlás számára a tudásom és tapasztalataimat edzőként.

- Melyik a kedvenc szered ?

A kedvenc szereim a labda és a buzogány,mind kettő a szívemhez nőtt, szerintem a két legnehezebb szer ,mindig van kihívás ezekkel a szerekkel, talán ezért tartoznak a kedvenceim közé .

- Sokan amire elérik a felnőtt korosztályt , már abba is hagyják a versenyzést. Mi az ami téged ennyi év után is motivál, hogy mindennap lemenj a tornaterembe és újra a kezed be vedd a szereket?

-Januártól a Magyar Együttes Kéziszer Csapat tagja lettem,aminek nagyon örülök.Szeretek csapatban dolgozni.Kell lennie egy erőnek ami összetartja a csapatot ,hogy tudjunk együtt dolgozni ,így ez nehezebb feladat is,mivel egyéniben csak magadra számithatsz,saját magadtól függsz,a csapatban a tornászoknak eggyé kell válni,ami igen nehéz feladat és sok idő, hogy tökéletesen dolgozzunk együtt.

- -Mit adott neked a ritmikus gimnasztika, a sport?

-Úgy érzem, a sporttól rengeteget kaptam,persze van jó és rossz oldala is,de nem cserélném el az életemet semmire. Tudom,hogy ha lemegyek edzésre szeretet vesz körül,mind a lányok és mind az edzők részéről.A sok edzőtábor,a jó hangulat, rengeteg hülyéskedés,viccelődés,és mind emellett a kemény munka.De megéri,mert lehet , ha nem sportolok akkor nem jutok el olyan csodás helyekre ahol eddig voltam. Sok barátom lett ez által és ez jó érzéssel tölt el,hogy amikor edzésre megyek nem csak a csapattársaimhoz megyek hanem a barátaimhoz is.

--Milyen útra valót tudnál tanácsolni a azoknak a kislányoknak akik szintén ezt a csodálatos, de nehéz sportágat választják ?

A sport sok mindenre megtanít.Megtanít az életre,hogy mindig legyen kitartásuk,akaraterejük,megértésük,küzdésük,hogy ,mindig előre tudjanak nézni a cél érdekében.Aki ismer az tudja,hogy elkezdeni sose késő,amíg ez a sportág a szerelmünk,a szerelemért pedig áldozunk .