Mikor érkezik el az idő , hogy gyermekünk szobatiszta legyen ? - Kacsa Lilla szakértőnk válaszol

Hogyan szoktassuk szobatisztaságra a kisgyermeket? Minden kisgyermeket nevelő szülő előbb - utóbb szembesül vele, hogy bizony eljött az ideje, hogy gyermekünket a szobatisztaságra neveljük. Ez nem csak azoknál a családoknál fontos ahol a kisgyermek közösségbe jár, hanem az otthoni mindennapokat is megkönnyíti a szobatisztaságra nevelés.

De mikor és hogyan kezdjük el ezt a fontos lépést a mindennapokon? Erről beszélgetünk szakértőnkkel Kacsa Lillával, a Bóbita Vár Gyermek Klub vezetőjével.

A kisgyermekek hány éves kora körül érkezik el az idő, hogy elkezdjük a szobatisztaságra nevelést?

Nagyon fontos előre leszögezni, hogy mivel a szobatisztaságra való érettség megkíván egy bizonyos idegrendszeri érettséget, ezért sürgetni nemcsak rossz ötlet, de nem is lehet.

Általában 2-3 éves kor körül érdemes először próbálkozni, amikor az érettségre utaló jelekre felfigyelünk. Azt már biztosan megfigyeltük, hogy a kisgyermek ürítése általában étkezés után következik be, reflex-szerűen. Amikor már ő maga is jelzi, hogy van valami a pelusban, vagy éppen készül valami, akkor egyértelmű, hogy elindultunk a szobatisztaság felé vezető úton. Ne kezdjük azonban azonnal lerángatni róla a ruhát és futni vele a fürdőszobába, mert nem az a cél, hogy halálra rémisszük. Beszélgessünk vele a témáról, apa, anya meg is mutathatja, hogy mit csinál a mosdóban, és lassan elérkezik az ideje, hogy bilit vásároljunk.

A legalkalmasabb idő a bilire szoktatáshoz a késő tavaszi, nyári időszak, hiszen ilyenkor elég egy kis nadrág, bugyi, amit „baleset” esetén hamar cserélni tudunk.

Praktikus tanács, hogy egyszerű, dísztelen bilit válasszunk, amely funkcióját tekintve lesz fontos és nem azért, mert a gyermek kedvenc mesefigurái díszítik. A bilivel érdemes a fürdőszobában/WC-ben maradni, hiszen a felnőttek sem szoktak a nappali közepén tv-t nézve netalántán ropit majszolva trónolni. Igyekezzünk a mosdó használatának etikettjét betartani és megtanítani a család szokásait.

Milyen érettségi szinten kell lenni a gyereknek, hogy előtérbe kerüljön a gondolat, hogy már érett a feladatra?

A tudatos ürítés feltételes reflex eredménye, amelynek alapja a feltétlen reflex gátlása. A vizelet és székletürítés visszatartását gyakorolnia kell a gyermeknek, majd ki kell alakítani a feltételes reflexet, hogy teljesen kontrollálni tudja. Ehhez azonban elengedhetetlen a megfelelő idegrendszeri érettség, a gyermek kialakult én-tudata: amikor beszéd közben elkezd személyes névmásokat alkalmazni, feszegeti a saját határait, majd fokozatosan eljut a testi működések kontrolljáig.

A szobatisztaság lépcsői tehát a jelzés, gyakorlás és a kontroll kialakulása. Itt fontos megjegyezni, hogy az éjszakai szobatisztaság valamivel később fog kialakulni, mint a nappali.

Hogyan tudjuk megkönnyíteni a kisgyermek mindennapjait, hogy ne traumaként élje meg a változást?

Semmiképp se sürgessük a gyermeket! Se bilizés közben, se az odáig vezető úton. Fontos, hogy legyünk tekintettel a gyermek saját tempójára és ne szálljunk versenybe a játszótéri, szomszédbeli anyukák gyermekeivel. Ez ugyanis nem verseny.

A pozitív megerősítés ebben az esetben is beérik idővel.

 Ha mégis „baleset” történik, hogy ne megalázva érezze magát a kisgyermek?

A gyakorlás fázisában természetes, hogy előfordul, hogy bizony szükség lesz átöltözésre.

„Baleset” esetén próbáljunk meg minél higgadtabban viselkedni, véletlenül se szidjuk össze, mondhatjuk, hogy nincsen semmi baj, majd legközelebb sikerülni fog. Ilyenkor a kisgyermek pont eléggé meg van rémülve, sokszor ösztönzésre és vigasztalásra szorul, ne tetézzük a rossz érzését azzal, hogy még jól le is szidjuk. Nincs miért, nekünk sem megy minden azonnal, sokszor huzamosabb ideig gyakorolnunk kell amíg sikert érünk el.

Sokszor segít, ha elmondjuk, hogy mikor anya és apa kicsi volt, velük is sokszor megtörtént ez.

Fontos, hogy mindenesetben adjunk időt a gyereknek, hogy át tudjon állni az új helyzetre, sikerként élje meg a változást ne pedig kudarcként. Tanácsos az első időben kellő mennyiségű váltóruhával elindulni otthonról, hogy esetleges szükség esetén áttudjuk öltöztetni a kicsit. Ha kellő figyelmet, megértést és türelmet tanúsítunk a gyereknek, akkor a változással járó nehézségeket mi is könnyedén átlépjük, szembesülve azzal, hogy a kicsikből lassan-lassan nagyok lesznek.

                                  kép: google