Ballag már a vén diák......

2014.04.29 11:23

Négy évvel ezelőtt amikor megszeppent kisdiákként beléptetek az középiskola kapuján nem is sejtettétek, sejtettük , hogy ez a négy év milyen hamar elrepül.Persze most még számoljátok a napokat,hogy még hányszor lépitek át a középiskola kapuit,és gondoljátok azt,hogy végre vége.A négy év alatt átélt élményeket persze ma még másként ítélitek meg ,de egy pár év elteltével már csak mosolygva emlékeztek a diák évek alatt átélt diákcsínyekre,tanáraitokra az együtt átélt közös élményekre.A középiskola végeztével még egy nagy próbatétel hátra van,az éretteségi vizsga és azt követő izgalmas várakozás,hogy merre visz az utatok tovább.Lezárul az életetek egy szakasza ,mellyel egy új út nyílik meg számotokra." Valaminek a vége ,mindig valami újnak a kezdete "

                                                                      


Reviczky Gyula: Diákélet 

Vidulva bor között a férfi,
Édenbe pillant a poháron át,
S századszor újra felidézi
Örökre elrepült diákkorát.
 
Emléke most is melegen forr.
Gondunk mi volt?...könnyű arany pihe,
Midőn azt hittük, a professzor
Csínyünket az orrunkról nézi le.
 
Nincs. nincs menekvés e varázstól!
Szivéből még az sem törölheti:
Ki mert tanárrá lőni diákból,
Mint egykor magam tőn, most bünteti.
 
Mulattunk minden tudományon:
De nem vonzottak, csak a részletek.
Homérnál elnyomott az álom,
Ha szép Helénáról letévedett.
 
Tanultunk, mert Vénusz kivánta -
A ragyogó! - a csillagászatot:
S a delejesség szép leányka
Tüzes szeméből egyedül hatott.
 
Fárasztott Néposz, Cicero: csak
Ovídot kedveltük s Horác apót:
Csókot hintettünk szép Didónak,
Görögül hajtogatva "agapó"-t.
 
A háromszögtantól a hátunk
Borsódzik most is, úgy nem kelletett.
Csupán a "sinus" volt barátunk,
Mert szép lányokra emlékeztetett.
 
Hja, nem verték csak úgy hiába
Fejünkbe azt a mitológiát,
Ismertük Ámort, és nyilára
Faragtunk is de hány kadenciát.
 
Késsel bevéstük a padokba
Szivünk kegyetlen hölgyének nevét,
S "kanaszter"-t szíva nagy titokba',
Egymás közt zengettük dicséretét.
 
Ah, vége, vége! Vagy ki tudja?
Diák marad az ember, amig él.
Leckéjét a sírig tanulja,
Nehezebbet folyvást a réginél.
 
S ha majd bezárul ez az élet,
Az lesz csak a hosszú vakáció!
Ha majd te  hangzol, síri ének:
"Circumdederunt!"- a pap ajkairól. 

Címkék:

|

Vissza